Nem olyan régen készítettem egy felmérést, hogy mit gondolnak a vezetők, mitől jó egy vezető. Sokféle választ kaptam.
- Van, akinek az a fontos, hogy elérje, hogy a beosztottai végrehajtsák az utasításait.
- Van, akinek az fontos, hogy igazságos legyen,
- van, akinek ….. tényleg sok válasz jött.
Mindegyikkel egyet tudok érteni, és mindegyiknek megvan a maga módszere, ahogyan azt el lehet érni.
NEKEM IS MEGVOLTAK A MAGAM VÁLASZAIM
Az tudom, hogy amikor egy 25 fős cég megbízott ügyvezetője voltam, nekem is meglett volna a magam válasza, és azt tartottam volna a legfontosabb vezetői tulajdonságnak.
Volt egy beszélgetésem az akkori főnökömmel – aki a cég egyik tulajdonosa volt – és a mai napig emlékszem rá. Egy igen zaklatott és feszültségekkel teli héten voltam túl és kértem a főnököm, segítsen. Elpanaszoltam neki, kivel mi a bajom, kinél mit nem tudok kezelni. Elmodta az ötleteit, javaslatait, amik jók is voltak. A végén összeroskadtan kérdeztem: “Zoli, lesz egy olyan hét, amikor egyik beosztottal sem lesz semmi szitu?” Erre ő: “Egy hét? Talán annyi lesz. Egyszer.”
És tényleg.
Egy vezetőnek képesnek kell lennie elviselni ezt a randomitást és mint egy jó “nevelő” – a szó legnemesebb értelmében – meg kell találnia mindenkihez a “kulcsot”. Ki kell hozni az emberekből a legjobbat.
Vannak olyan vezetők, akik megpróbálják okosra és termelékenyre szidni az embereket. Ez pont annyira működőképes, mint amikor egy barom megpróbálja okosra verni a gyerekét. Nem működik. Látszólag igen, de csak a félelem miatt mozognak az ilyen beosztottak és a kreativitásuk elporlad egy diktátor alatt.
Vannak olyan vezetők, akik a demokráciában hisznek. Államformaként talán működik, de egy cég irányításában nem. Egy csoport ha közös nevezőre jut valamiben, az általában a középszerű átlag lesz. Azzal ma nem lehet a piacon túlélni. Persze ez a “demokratikus” cégvezetés gyakran azért van, mert a cégvezető nem tud szembenézni a beosztottai ellenvéleményével vagy ellenszándékával. Vagy ami még rosszabb, fogalma sincs, hogyan kezelje az emberi konflikutosak, hogyan ítélje meg az emberei valódi értékét és valódi hasznosságát.
Nekem annak idején a hiányzó szakértelem a csapatkovácsolás volt.
Nem tudtam, hogyan szűrjem ki azokat, akik nem járulnak hozzá a csapat teljesítményéhez, illetve hogyan kezeljem a látványosan nem termelő embereket. Ezért nagyon sok időt töltöttem a nem termelő emberek kezelésével, és látványosan elhanyagoltam az igazán jó, termelő embereket. Szarvas hiba volt. Kapitális baklövés.
Tehát egy vezetőnek tudnia kell:
- Kik a jó emberei
- Kik azok, akik csak úgy tesznek, mintha jók lennének
- Hogyan kezelje az igazán jó embereit. A legtöbb vezetői figyelmedet, törődésedet a jó embereid kell, hogy megkapják!
- Hogyan kezeld a tróger, láblóbázó lustikákat
- Hogyan kovácsolj egy igazán ütős, csillagleszaggatós csapatot teljesen átlagos gárdából.
Az a poén, hogy meg lehet csinálni!
Ja, és hogy miért kell igazi vezetővé válnod? Mert a Bőség eléréséhez elengedhetetlenül szükséges egy csapat!
Bőség!
