Olvasási idő 3 perc
Itt egy kis segítség, ha nehezen tudsz dönteni, hogy ki legyen a csapatodban és ki ne.
A sztori:
Vezetői életem legnehezebb döntése volt, amikor először rúgtam ki egy embert. Szó szerint fél évig vívódtam, gondolkodtam, próbáltam menteni a helyzetet. A sztori ott kezdődött, hogy a cégben, ahol dolgoztam kineveztek ügyvezető igazgatónak. A feladat tele volt kihívással, sokat kellett még tanulnom, ráadásul csupa olyan dolgot, amitől addig menekültem mint ördög a tömjénfüsttől. De áttoltam magam, megerősödtem, vettem az akadályt.
Már egészen jól ment az ügyvezetősdi, a csapat szépen termelt, hozták a számokat, egyre jobb hónapokat csináltunk. De rá kellett jönnöm, hogy nem az a nagy kunszt, hogy kitűzzem a célokat, riportáljak a tulajdonosoknak, megtartsam a vezetői és a munkatársi meetingeket, és leokézzam a HR-est, hogy kit vehet fel és kit nem. Ezek bagatell dolgok.
A kulcs kérdés vezetőként ez: hogy a viharba motiváljam az embereket miközben mindegyik tök más, tök más szinten van, és tök más személyiség? Az igazi vezetői meló csak most jött: folyamatosan hajlandónak kellett lennem kezelni az embereim nyűgeit.
Naponta futottam bele az emberimnél a “Képtelen vagyok a hideghívásra” “Nem tudom lezárni az ügyfelet, amikor már majdnem aláírja a szerződést, mindig visszakozik” “Nem tudom kezelni, ha kiborul az ügyfél”…. stb. stb. problémába.
Egyik nap, amikor 3 hónap után végre újra láttam az egyik tulajdonost, összeroskadtam a fotelben az irodájában:
„Mond Zoli, lesz egy olyan hét, amikor senki nem akar megőrülni és senkit nem kell kezelnem?” Zoli elröhögte magát – ez egy vezetői eszköz amúgy – majd elmélázott a kérdésen: “Egy hét? ….. annyi talán lesz”. Na kösz szépen! Ezt eddig nem mondtátok! Ezen megint röhögött.
De ez a lényeg: hajlandónak lenni folyamatosan, bármikor kezelni a kollégák nyűgeit.
A kérdés csupán az, hogy kinek a nyűgeit kell kezelni? És kiét tilos? A vezetői időd a legértékesebb, tehát nem mindegy kibe fektetsz energiát és kibe nem annyit. Ekkor állítottam fel az elméletemet arról, hogy kikkel érdemes együtt dolgozni és kikkel tilos.
Íme az elmélet:
Két jellemzőt kell minden munkatársnál megfigyelni nagyon alaposan. És tényleg te figyeld meg, ne a környezet szóbeszéde alapján ítéld meg a munkatársakat. TE figyeld meg!
- Mennyire kompetens, képzett, hozzáértő? És itt nem a papírról beszélek, meg a végzettségről és nem arról, hogy mennyi ideje van a szakmában. Ez ne érdekeljen, de komolyan. Tudom, hogy ez a társadalmilag elfogadott mérce valaki tudására, hogy mit végzett vagy mennyi ideje csinálja, de ha alaposan megvizsgálod rájössz, hogy ez nem feltétlenül mutatja a valós kompetenciát.
- Milyen a hozzáállása? Hajlandó, akar, ott van, csinálja, küszködik, láthatóan belead mindent, amit csak tud, vagy egy kelletlen lusta dög. Lehet, hogy nagy pofájú, lehet, hogy csendes vagy az igazság bajnoka, vagy a viccmester, nem ez a lényeg. Ott van és akarja, vagy ott van és nem akarja. Ez a kérdés!
Ez alapján felállítottam egy mátrixot, és kategóriákra osztottam az embereket.
- Profi szakértelem profi hozzáállással. Ők a nagyágyúk! Belőlük még vezetők is lehetnek, világbajnokok. Hát igen, mindenki ilyen munkatársakra vágyik, de belőlük van a legkevesebb. Ha van ilyen kollégád, becsüld meg! Gyémántod van! Az a baj, hogy mindenki ilyeneket akar felvenni, de ezt a típus nehéz megtalálni, inkább ki kell nevelni.
- Katasztrófális szakértelem viszont profi a hozzáállása. Ők a jövő reménységei. Ha érdekli a szakma, és tényleg jó a hozzáállása, belőle lehet még gyémánt. De vele foglalkozni kell, törődni kell. Viszont ez a kategória ezt a gondoskodást nagyon meghálálja. Szerencsére ebből sokkal több van, mint gondolnánk. Vedd észre őket, és gondoskodj róluk!
- Profi szakértelem, katasztrófális hozzáállás. A legveszélyesebb típus, mivel csak a szakértelmét látjuk. Viszont a pocsék hozzáállása miatt a szakértelmét nem kamatoztathatjuk a cégben. Mindenki látja benne a potenciált, és lehet, hogy ha őnagyságának úgy tetszik, akkor használja is a cég érdekében időnként. De nem ő az, aki előre viszi a dolgokat. A csillogó diplomák miatt nem szokták elküldeni, de ez a “profizmus” csak egy illékony délibáb. Amit sosem fogsz igazán elkapni. Ha ráadásul a kolléga még toxikus is a csapatra, akkor nagy a baj!
- Mind a szakértelem, mind a hozzáállás pocsék. Számomra csak az a rejtély, hogy az ilyen nyilvánvaló “súlyfelesleget” miért nem dobjuk ki? Ez azért is szükséges, mert a többi 1-es, 2-es kategóriába tartozó jó emberünket szívatjuk ezzel a kategóriával. És az 1-es, 2-es kategóriás emberek kezelése a törődés, gondoskodás.
Gondolom téged is a nyereség érdekel, meg hogy elérd a céljaidat. A 3-as és 4-es típusú kollégák ebben sosem segítenek. Olyan ez, mint a tövig behúzott kézifék. A többiek erőlködnek, hogy leadják a teljesítményt, és velük szemben igazságtalan megtartani a 3-as és 4-es kategóriát.
Ja, és hidd el, ha kiengeded a kéziféket, gyorsabban fogtok menni, még kevesebb emberrel is!
Ui: a legfájdalmasabb az egészben az, hogy az összes kolléga tudja, hogy ki a behúzott kézifék, és nem tesz jót a vezetői tekintélyednek, ha ezt sokáig így hagyod.
Házi feladat: találd meg a csapatodban a gyémántokat, és a csibeneveldében neveld ki a jövő sztárjait! Gondoskodj az 1-es és 2-es típusú embereidről, mivel velük éred el a célokat!
Bőség!
Az Igazi Vezető e-book-ot itt tudod letölteni: LETÖLTÉS
Ha a Bőség Elérés tréning érdekel, itt tudsz utánanézni: Bőség tréning
